Jelentés a magas vérnyomás biológiájáról
Az anyai stressz és a terhességi hipertónia összefüggései A praeeclampsia terhességi toxémia a várandós nők százalékában a terhesség Than Nándor Gábor, az MTA TTK Reprodukció Rendszerbiológiája Kutatócsoport tudományos főmunkatársa vezetésével, hat ország kutatóinak együttműködésében, rendszer-biológiai módszerekkel a világon elsőként sikerült azonosítani a praeeclampsia kialakulásában szerepet játszó korai molekuláris útvonalakat és szabályozási hálózatokat.
Eredményeik hozzájárulhatnak korai diagnosztikus eljárások kidolgozásához, illetve terápiás eljárások kifejlesztését segíthetik elő.
Ez utóbbiak közé soroljuk a praeeclampsiát, a HELLP-szindrómát, a méhen belüli sorvadást, valamint a spontán koraszülést is. A praeeclampsia egyik legsúlyosabb szövődménye az jelentés a magas vérnyomás biológiájáról, amely az egész testre kiterjedő görcsökkel járó eszméletvesztéses állapot, ami következményes agyvérzéshez és lepényleváláshoz, anyai és magzati halálhoz vezethet.
A praeeclampsia az anyai és a magzati megbetegedések és halálozás egyik fő oka — 76 anya és gyermek halálához vezet a világon évente —, társadalmi jelentősége tehát hatalmas.
A praeeclampsiának — mint más szülészeti kórképeknek is — többféle kiváltó oka van, amelyek a méhlepény patofiziológiás útvonalainak aktiválódásához vezetnek kora terhességben, de a jellegzetes klinikai tünetek kialakulását hosszú preklinikai periódus előzi meg. Mivel korábbi intenzív kutatások ellenére sem sikerült a praeeclampsia korai patofiziológiás útvonalait részletesen megismerni, hatékony korai diagnosztikus tesztek vagy terápiás eljárások kidolgozására sem volt eddig lehetőség.
Than Nándor Gábor kutatócsoportjának — hat ország kutatóival együttműködésben — rendszer-biológiai módszerekkel a világon elsőként sikerült azonosítania a praeeclampsia kialakulásában szerepet játszó korai molekuláris útvonalakat és szabályozási hálózatokat. Transzkriptomikai és epigenetikai vizsgálatokkal a méhlepény jellegzetes génhálózati változásait írták le, ezt követően pedig in vitro funkcionális kísérletekkel modellezték a kórfolyamatok kialakulását.
Virtuális likvid biopsziával megállapították, hogy praeeclampsiában a méhlepény kórfolyamatai már nagyon korán, az első trimeszterben kezdődnek.
Proteomikai vizsgálatok, in vitro kísérleti adatok és rendszer-biológiai elemzések alapján felismerték, hogy a korai, preklinikai kórfolyamatok kialakulásában kulcsszerepük van a méhlepény fejlődési zavarainak, valamint az anyai keringésben a kora terhességben már fennálló szisztémás gyulladásnak is. Molekuláris adataikból levonható fontos következtetés volt az is, hogy az anya és a magzat érintettsége a praeeclampsia jelentés a magas vérnyomás biológiájáról kórfolyamataiban független egymástól.
A tanulmányból szabadalmak is keletkeztek, amelyek ipari hasznosítása hatékony korai diagnosztikus eljárások kidolgozásához vezethet. A kórfolyamatok molekuláris útvonalainak és szabályzási hálózatainak leírása, valamint a gyógyszerhatáspontok azonosítása pedig oki terápiás eljárások fejlesztését segítheti elő.